Kesze-kusza pillanatok között, mikor elragadnak téged, engem vagy bárkit a gondok, viharok és a munkával töltött fárasztó napok. Peregnek az órák, napok, hónapok. Észre sem veszed, és már elszaladt egy év, közelebb lépett az őszes, nyugdíjas, szép szerzemény. Néha- néha megfáradva, udvaron ülve a csüggedten fogyó naplementét nézve, vagy panelben vacsora közben a reklámok hadai közt elmerülve. Felvillannak a képek, a küzdő fiatalság szellemének akarata akarja, s már csakhogy nem sugallja, hogy ez így valahogy nem túl jó. Sokszor jönnek a kötelességek. Régiek, helyettük újak, de valahogy hiányzik, idáig is talán hiányzott.

Ha így megy tovább hiányozni is fog valami. Ráül az emberre a magány, magányból lesz ragály, ragályból kerekedik valami népbetegségnek állított álruhás álbetegség. Társas élőlényként kellene élnünk, mivel így teremtettünk. Támasz nélkül még egy vastag fa is kidől a lenge széltől. Előbújnak ekkor régi barátok, barátnők, együtt töltött szép idők. Sokan megragadnak itt sajnos. Őrlődésbe kezdenek. Dolgoznak, eközben a gondolatok lassan felszabadulnak, és saját magukat okolva elszomorodnak.

Hatalmas energiát elpazarolnak így, pedig talán annyira nem drága a vonat, és még ott a telefon, levél, kis csomag, és az internet által megadatott lehetőség-adag, hiszen ma már a nagyi is fenn van iwiw-en, e-mailezik, és talán még társat is keres. Így egy kapcsolat éledne fel, baráti körök élednének több éves álmukból kicsit kopottan, és talán meg is maradnának az emberek jó barátságban. De szép is lenne… De sajnos nem sokan teszik ezt, mivel a kötelességek által magukat béklyóba kötik. A család, munka, egy kis szieszta, hoppá már este van, holnap munka! Megyek, lefekszem. Majd holnap felelevenítem mindazt, ami volt, s lehet, hogy talán ő is így gondolja. De neki is holnap munka, így ő is lefekszik.

Gyermek, család mellett annyira nem unalmasak a percek, az ember bizonyos dolgokról megfeledkezhet. Ellenben mikor savanyúbbak a reggelek, ha a munka monoton, kész szenvedés hegyek. Elkopik a bizalom és az önmagunkba vetett hit. A háttérben áramlik, történik, s a baj bekövetkezik.

Bármit is hoz a holnap, bármely rossz vagy jó gondolat után kövesse tetteid a jó utat. Ne feledd, kivel lógtál együtt. Ki volt az, aki a csillagok alatt veled ült a fűben vagy egy füstös kis kocsma homályos fényében. Lehet, hogy épp rád gondolt. Vajon mi lehet vele? Az érzés kölcsönös lehet, de a tetteket nem lehet összhangba hozni vele. Egy kis találka vagy ilyesmi. Még, ha a szavak nem is kerekednek ki, de érzed, s ő is érzi. Jó együtt lenni. Lassan felolvadtok, visszatérnek a szép emlékek, és a régiekhez újabb emlékek kerekednek.

Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!