Juhász István emlékezetét jelöli a 2008 májusában felszentelt kopjafa –Szabados István alkotása– aki immár tizenkét éve nincs közöttünk. Kisvárda határában a vadászház mögötti területen a napokban újból fejet hajtanak a családtagok, a barátok, szomszédok, tisztelők egy önzetlen szolgálat emlékének. Juhász István március 4–én lenne kilencven éves. 1920. március 4–én született Kisvárdán, s 1998. március 18–án hunyt el szeretett szülővárosában. Személyisége, szelleme, szeretete megmaradt azok szívében, akik ismerték és tisztelték. Közel két évtizeden keresztül volt a Kisvárdai Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke. Ahol tudta, barátságos derűs jellemével, szerény szolgálat készségével segítette, a nehéz munkával a földből élők mindennapjait. Harminchat éven át volt tanácstag, húsz éven át a városi tanács VB tagja. Az országos szervek vezető testületeiben nemcsak a városért, hanem a megyében élő, földeket művelő emberekért is sokat tett. A város, elismerve Juhász István közszolgálati tevékenységét, a városért az „övéiért” tevő ember munkáját. Kisvárda 1982–ben a legmagasabb kitüntetésével a PRO URBE–vel ismerte el munkásságát.

Immár két éve, 2008. május 3–ától kopjafa őrzi emlékét. Ott a határban, mert igazán csak a földeken, a termés közelében érezte jól magát. A nyárfás előtt, egy föld parcella szélén hirdeti az egyszerűen faragot kopjafa Juhász István emlékezetét.

…„Volt itt dolog, nagy ügy, kárhozat annyi! Lett volna –volt!– miért élni, meghalni.”… Váci Mihály. Eső a homokra.